A nő prostitúcióban

Te gyönyörű vagy,

nővérem, húgom!

Gyönyörű vagy, olyan gyönyörű! A szemed lenyűgöző, ragyog, és mégis végtelenül szomorú. Érzem ezt a szomorúságot, és magam is szomorúvá válok. mit mondasz nekem? Gondolkodom. Most látom a szívedet, és mosolyognom kell. Ott látok egy fiatal lányt, egy gyereket. Látom az ártatlanságodat Látom a sok álmodat és a sok energiádat. Látom az erődet, az elszántságodat és a bátorságodat, hogy harcolj. A szemedben láthatlak, és megérinted a szívemet!

Ezek a szavak költőiak, de megfelelnek az igazságnak. Amikor bordélyházakba, stúdiókba, éjszakai klubokba és az utcán élő nőkhöz megyünk, szemmagasságban találkozunk velük. Vagyis találkozunk egy nővel, egy nővérrel, egy emberrel. Szolidárisak vagyunk a nővel. Történetük, amelyet nem mindig ismerünk, de valahogyan érezzük, megérint bennünket.

Egy sor kérdést tettünk fel 18 ország 63 nemkormányzati szervezetének(NGO), hogy többet tudjunk meg a prostitúcióról és a prostituáltak körében végzett munkáról. Ez a tanulmány egyértelmű eredményeket hozott, különösen az érintettek származási országait illetően. Európában átlagosan a romániai nők alkotják messze a legnagyobb csoportot, őket követik a nigériai nők, a bolgár nők, a magyar nők pedig a negyedik legnagyobb csoportot alkotják. Egyes országokban előfordul, hogy egy-egy nemzetiség gyakrabban jelenik meg, mint például Ausztriában az erősen képviselt kínai nők esetében, akik más országokban sokkal ritkábban fordulnak elő.

Egyes szakértők szerint Románia évek óta Európa szexkereskedelmi központja. Mit jelent ez egy olyan ország számára, mint Románia? Van-e ennek bármilyen jelentősége a sok román egyház számára Nyugat-Európában, azaz éppen azokban az országokban, ahol a román nőket prostitúcióban kizsákmányolják? Nem kellene-e ezeknek az egyházaknak valahogyan elfogadniuk azt a küldetést, hogy a kizsákmányoltak mellé álljanak? A mi elképzelésünk az, hogy a romániai egyházak szponzorálják egy nő családját a származási országban, amíg a nő menedékhelyen tartózkodik (azaz nem keres). Erről már folynak tárgyalások különböző egyházakkal.

Tanulmányunk szerint Európa-szerte a prostitúcióban részt vevő nők átlagosan 58%-a gyermeket vállal.

Romániában sok gyermek nő fel a szülei nélkül, mert azok külföldön dolgoznak. Az egyik a migrációs árvákról beszél. Íme, mit mond erről egy szakértő:

….Az igazi károkat a gyermekek érzelmi biztonságának hiánya okozza – nem tudják, hogy szüleik mikor és mennyi időre térhetnek vissza az életükbe.

Szinte minden esetben a fiatal anya az egyedüli eltartó. A patriarchális társadalmakban nem jellemző, hogy egy nő bíróság előtt követelje jogait. Ennek eredményeképpen végső soron a nő viseli az egész család anyagi felelősségét. Több ezer ilyen helyzetben lévő anyával találkozva sajnos egyetlen olyan esetről sem tudunk, amikor az apa fizetett volna tartásdíjat.
Az ilyen családokban újra és újra egy állandóan terjedő jelenséget látunk: a szegénység elnőiesedését. Ezt a kifejezést akkor használják, ha egy háztartást egy nő vezet férfi kereső támogatása nélkül.

Sajnálatos módon sok országban a gyermekjuttatások vagy a szociális segélyek vagy nem léteznek, vagy elégtelenek. Így ezt a hivatalos oldalról érkező segítséget gyakran megtagadják a nőktől. Akkor sincs családi segítség, ha a szülők maguk is munkanélküliek vagy betegek.

„Az igazi kárt azonban a gyermekek érzelmi biztonságának hiánya jelenti – nem tudják, mikor és mennyi időre bukkannak fel újra a szüleik.” Thorpe, 2014
https://www.un.org/womenwatch/daw/followup/session/presskit/fs1.htm, UN Women

Sok prostitúcióban dolgozó nő kollektív társadalmakból származik. Ezekre jellemző, hogy az egyén jólétét a család jólétének kell alárendelni – és ez gyakran a tágabb családot jelenti. Az egyén, ebben az esetben a prostitúcióban dolgozó nő, feláldozza magát a gyermekek vagy az egész család jólétéért. Itt világosan látható, hogy a prostitúció valójában a patriarchális társadalmi struktúrák hatása. A nők alacsony társadalmi helyzete így bebetonozódik, és a nők elleni erőszak egy újabb formájává válik.
A prostitúciónak túl gyakran nagyon kevés köze van egy személy szabad döntéséhez. Nem beszélhetünk szabad választásról, ha a prostitúció az egyetlen alternatíva a szegénységben való elsorvadás elkerülésére. Sok történetet hallottunk, például egy fiatal nőét, aki egy este sírva állt előttünk. Prostitúcióban kell dolgoznia, hogy pénzt gyűjtsön rákban szenvedő édesanyja kezelésére.
Ezenkívül sok nőt megcsaltak. Jó munkát ígértek nekik Nyugat-Európában. Vagy azt mondták nekik, hogy csak nagyon rövid ideig kell prostitúcióban dolgozniuk. Sokan aztán szégyellik magukat, mert olyan embereknek estek áldozatul, akik becsapták őket, vagy mert rossz döntést hoztak. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a családoknak továbbra is szükségük van az anyagi támogatásukra. Tehát továbblépnek.

Egyéni interjúk során a munkatárs megkérdezte néhány nőt, hogyan bírják ki, hogy naponta ennyi férfival fekszenek le. Minden válaszadó azt mondta: mindent kikapcsolok a fejem alatt, csak a pénzre gondolok.
Az ilyen elhatárolódás túlélési stratégia. Segíti őket a további munkában, és ez különböző formákban jelenik meg. Például: „Prostitúciónak” nevezik a munkájukat. Ez a kijelölés bizonyos távolságot teremt. Sokan közülük egy munkanevet is használnak. (Mindig nagyon örülünk, ha egy nő megmondja az igazi nevét). De a prostitúció nem olyan munka, mint bármelyik másik. Emiatt az sem lehetséges, hogy a nőket egyszerűen szexmunkásként jellemezzük. A prostitúció nem olyan munka, mint bármelyik másik, mert gyakran jár hatalomgyakorlással, határok átlépésével és erőszakkal. A prostituáltaknak nincsenek munkajogai, nincsenek szabályozott szabadságok vagy munkaidő – végül is sokan éjjel-nappal dolgoznak -, és nincs rendelkezés a későbbi nyugdíjról. A terhes prostituáltaknak nincs jogi védelme. Sok nő mondja nekünk: „Összetörtem, összetört a szívem, nem maradt semmi”. A kutatások megerősítik, hogy a prostitúcióban dolgozó nőknél nagyon gyakran diagnosztizálnak poszttraumás stressz-zavart.

Egy bordély ajtó előtt állunk. Az ajtón egy cetli van, és amit ott olvasunk, ahogy ez a nő bemutatkozik, és amit kínál, szinte eláll a lélegzetünk – még nekünk is, akik sok mindenhez hozzászoktunk. Tehát egy edzett, magabiztos nőt várunk, aki szilárdan áll az életben, és tudja, hogyan kell bánni a férfiakkal. Feszülten kopogtatunk, majd megállunk egy kicsi, kedves, kissé félénk fiatal nő előtt. Rámosolyogunk, és bemutatjuk neki ajánlatunkat, remélve, hogy megérzi egy kicsit, hogyan látjuk őt. Ő fontos nekünk. Mi történt az életében? Ki használja ezeket a céljaira? Hogyan jutott el idáig? Annyi megválaszolatlan kérdés, de visszatérünk, és reméljük, hogy az ő élete is jobbra fordul.

A nőket durva nyelvezetekkel bántalmazza és megalázza az ügyfelek, a társadalom, az elhaladó autók. Mi viszont bátorítani akarunk mindenkit, elmondani neki, hogy milyen szép, és hogy az élete értékes. Szeretnénk emlékeztetni őt az álmaira, amelyek mélyen benne rejtőznek. Szeretnénk őket új reménységre és új dolgokra bátorítani. Szeretnénk mellé állni és azt mondani neki: „Nem vagy áldozat – túlélő vagy!”.